A házi rétestészta összehasonlíthatatlanul finomabb a boltinál, ezért mindenképpen érdemes belevágnotok az elkészítésébe, mert megéri.
Mint ahogyan azt már korábbi receptemnél írtam, a rétestésztát akkor lehet kinyújtani, ha teljesen simára kidolgoztuk a tésztát, ehhez pedig kell a szuper finomra őrölt liszt. Többféle rétestészta recept létezik, van, aki tesz bele tojást, valaki az ecetre esküszik. Én a 00-ás lisztre, amit más néven pizzalisztként lehet beszerezni bármelyik nagyobb élelmiszerboltban. Az én tésztámba semmi más nem kell, csak liszt, víz és pici zsiradék. Az alábbi adag egy 100x60 cm-es asztalon nyújtható ki, és a feltekert rétes két rúdra vágható, ezek elférnek bőven egy 20x30 cm-es tepsiben.
Hozzávalók a tésztához:
- 250 g 00-ás liszt
- 1,5 ek étolaj vagy zsír
- 125 ml langyos víz
- csipet só
+ nagy vászonterítő (pamutterítő)
+ pár evőkanál étolaj (ezzel kell meglocsolni töltésnél, és megkenni a feltekert rétest)
Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból teljesen sima tésztát kell gyúrni, hasonló mozdulatokkal, mintha dagasztanánk. Mivel ez több időt vesz igénybe, dagasztógéppel kezdhetjük, és kézzel fejezzük be. Ha lisztcsomók maradnak benne, akkor nyújtáskor ott elszakadhat a tészta. Attól lesz nyújtható egy rétestészta, ha alaposan ki van dolgozva, ehhez türelem és idő kell. Ha ez megvan, formáljunk cipót a tésztából, és kenjük meg olajjal, hogy ne száradjon ki. Pihentessük kb. 15. percet nyújtás előtt (ezalatt érdemes előkészíteni a tölteléket).
Ezután jön az izgi rész. Szükségünk lesz egy tiszta terítőre, mert ennek a segítségével fogjuk feltekerni a rétest. Hintsük meg liszttel a terítőt. Én először kézzel, a "levegőben" kezdem széthúzni a tésztát, és utána teszem a terítő közepére, majd elkezdem kihúzni.
Az a lényeg, hogy a tészta semmi élessel ne érintkezzen, se körömmel, se gyűrűvel. A kézfejünkkel kell nyújtani, óvatosan a tészta alá nyúlva, a közepétől a szélei felé kihúzgálva. A tészta akkor jó, ha mindenhol hártyavékonyságú, azaz átlátszó.
A vastag széleket csipkedjük le, ne maradjanak rajta, mert sülés után nem annyira jó ezekre a vastag tésztákra ráharapni. Régen ezeket levesbetétként belecsipkedték a levesbe, abban főzték meg, én be szoktam újra gyúrni, és általában két kisebb lepénykenyeret tudok sütni belőlük egy teflonserpenyőben.
Ha kihúztuk a tésztát, locsoljuk meg olajjal. Ehhez legjobb az, ha étolajat öntünk egy kis edénybe, pár evőkanállal, és erről a kanálról csepegtetjük az olajat egy kenőecsettel. Ha ez megvan, mehet rá a meggyes töltelék, amihez én rendhagyó módon kakaós kekszet, és nem darát vagy prézlit használtam.
Hozzávalók a töltelékhez:
- 500 g meggy (fagyasztott is lehet)
- 60 g darált kakaós keksz (semleges ízű)
- kb. 4 evőkanál cukor (a meggytől és ízléstől függ)
- 1 tk fahéj
- porcukor a tetejére
Elkészítés:
A meggyet csepegtessük le, és kézzel picit nyomkodjuk ki a levét, de ne teljesen, különben nem lesz szaftos a rétesünk. A tésztát miután picit megolajoztuk nyújtás után, szórjuk meg a kekszmorzsával, és lehetőleg egyenletesen szórjuk meg a meggyel is.
Ha ez is megvan, a terítő egyik végétől kezdjük el feltekerni a tésztát, így egy nagy hengert kapunk, amit félbevághatunk, így két pici rétesünk lesz. Kenjük meg a felületüket olajjal, és tegyük be őket a 200 fokra előmelegített sütő középső rácsára. Süssük kb. 30 percig, vagy amíg szép aranybarnák lesznek. Ha már kihűltek, szeleteljük fel, és a tetejüket szórjuk meg porcukorral.
A friss rétes akkor jó, ha a teteje ropog. Ha már kihűlt, vagy állt egy napot, akkor megpuhul, de ez a rétes másnap is nagyon finom. Kellően szaftos lett, de nem ázott el, mert a kekszmorzsa tette a dolgát. Feltétlenül próbáljátok ki, legyetek bátrak!
Sütésre fel!
