Emlékszem, az első túrógombóc próbálkozásom erősítette meg bennem a hitet, hogy továbbra is érdemes ezt a blogot írnom.

Receptet kerestem, mert még sohasem csináltam túrógombócot, így tapasztalattal sem rendelkeztem. A receptből az író kihagyta azt a - szerintem - lényeges információt, hogy a bekevert tésztát pihentetni kell. Igen, persze, magamtól is kitalálhattam volna, hiszen tapasztalatból is tudom, hogy a búzadarának idő kell, hogy megduzzadjon, de ha én egy receptet követek, akkor bízom is abban a receptben, és mindent úgy csinálok, ahogy le van írva.

A gombócokat megmentettem nagy nehezen, és megettük, mert sosem dobok ki ételt, mindig megpróbálom menteni a menthetőt. A darabjaira szétesett gombócdarabokat a pirított zsemlemorzsába forgattam, és két kanál segítségével csinos kis alakzatokat formáztam belőlük. Az íze hozta a túrógombócét, a különbség tényleg csak annyi volt, hogy a zsemlemorzsa nem kívül volt. Ennek ellenére akkor is csalódottságot éreztem. Mérges voltam a receptíróra. Én mindig úgy írom meg a receptjeimet, hogy az is sikert tudjon vele aratni, aki most süt vagy főz életében először. Emlékszem, amikor huszonévesen én kezdtem el a konyhában való sündörgést, nagyon sok olyan receptet találtam, ahol az író evidensnek vette, hogy gyakorlott konyhatündér vagyok, és nem írta le részletesen, mit és hogyan kell csinálni.

Van pár olyan ismerősöm, aki első szárnypróbálgatásait a konyhában az én receptjeimmel kezdte, és sikerélménye volt. Nekem ez nagyon nagy öröm, ez az egyik legfontosabb célja annak, hogy recepteket írok Nektek! :)

A hosszas bevezető után azonban most már lássuk a receptet! A túrógombócot szinte mindenki szereti, és az én verzióm attól lesz egészségesebb, hogy nem tartalmaz porcukrot, csak egy kevéske mézet, amit akár el is lehet hagyni teljesen.

Hozzávalók (kb. 20 db):

- 500 g tehéntúró

- 3 db tojás

- 70 g búzadara

- késhegynyi szódabikarbóna (sütőpor is lehet)

- 1 csipet só

- egy vaníliarúd kikapart magjai (elhagyható)

- 10-12 db Korpovit keksz

- 1 ek vaj

- 150 g málna

- 3 dl natúr joghurt

- 2 ek méz (elhagyható)

Elkészítés:

A tojásokat válasszuk ketté. A sárgájához adjuk hozzá az áttört túrót, búzadarát, szódabikarbónát és a vaníliamagok felét. A tojásfehérjéhez adjuk hozzá a csipetnyi sót, és verjünk belőle kemény habot. Óvatosan forgassuk bele a túrós masszába, majd tegyük be pihenni a hűtőbe legalább egy órára. A felvert hab miatt ultrakönnyű lesz a gombóc tésztája, ha tömörebben szeretitek, akkor ne verjétek fel a tojásfehérjét, hanem az egész tojásokat egyszerűen keverjétek el a többi alapanyaggal. Természetesen ez esetben is pihentetni kell.

Egy serpenyőben a finomra őrölt Korpovitot kevés vajjal együtt pirítsuk meg egy kicsit. Vegyük elő a málnát, én most fagyasztott málnát használtam. Várjuk meg, amíg kienged, és turmixoljuk össze. Keverjük hozzá a natúr joghurtot és a maradék vaníliamagokat. Már önmagában is finom ez az öntet, de én most tettem bele egy kevés mézet is.

Forraljunk vizet egy nagy edényben, és ha felforrt, vegyük lejjebb a lángot, elég, ha a víz gyöngyözik. A túrós masszából formáljunk gombócokat, és óvatosan tegyük bele őket a vízbe. A gombócok méreténél vegyük figyelembe, hogy a térfogatuk megnő, miközben főnek, ezért ha nem fér el az összes gombóc, inkább több részletben tegyük bele az edénybe. Kb.10-15 percet töltsenek a forró vízben. Ezután vegyük ki őket, és forgassuk bele a kekszmorzsába. A málnás joghurtöntettel tálaljuk.

Könnyű, finom és magas fehérjetartalmú túrógombóc, ami akár önmagában is laktató, de desszertként is fogyasztható. Egy gombóc a málnaöntettel együtt mindössze 80 kcal, cukor és zsír nélkül, igazán laktató és egészséges finomság.

A Korpovitnak elég meghatározó az íze, ezért ha idegenkedtek tőle, másba is forgathatjátok a gombócokat, pl. zabpehelylisztbe vagy pászkamorzsába, persze ezeket is pirítsátok meg.

Próbáljátok ki!